20 év házasság után, két gyerekkel eleve ijesztő annak a gondolata, hogy a válás után esetleg újra ismerkedni kellene. És ez csak rosszabb lesz, ha belegondol az ember abba, hogy az ismerkedés már nem is igazán úgy működik, mint 20 éve – nemhogy kijöttél a gyakorlatból, még csak azt sem tudod, hogyan is működik ez manapság. Mert hát „mi még anno összejöttünk a hétvégi bulikban”, ma viszont inkább az online társkeresésé a főszerep.
Akkor mit csináljak? Regisztráljak a Tinderre?
Vendégszerzőnk, Péter írása következik a Tinderről – valódi tapasztalat arról, hogy érdemes-e középkorúként is használni a randiappot.
„Hát, én megtettem. 45 évesen, több mint 20 év után, két nagyobbacska gyerek apjaként. Előtte kicsit azért utánaolvastam, és őszintén szólva nem sok jót reméltem. Írták, hogy óriási a férfitöbblet, hogy a nők csak egónövelésre használják, meg afelől is voltak kétségeim, hogy az én korosztályom egyáltalán labdába rúghatna a Tinderen.
Mindenesetre megpróbálni ingyen van, úgyhogy vettem egy nagy levegőt, letöltöttem az appot, és létrehoztam egy profilt. Itt jött az első problémám: kellene pár kép. Igyekeztem innen-onnan, nyaralásokról, céges bulikból összehalászni pár fotót magamról, amik hellyel közzel működtek. Viszont hamar rá kellett jönnöm, hogy online, jó képek nélkül az esélyed nulla.
Végül hallottam, hogy van ez a Tinder fotózás, mint szolgáltatás és ha még nem érezném magam elég nevetségesen, akkor mondom kutyaharapás szőrével, ez ilyen fotózásra is beneveztem.
Az új Tinder fotóim pedig meglepőden jól működtek, az addigi 0-ból lett 4-5 párba állásom az első napokban. Nem is rossz.
Majd elkezdtem lapozgatni. Nem akarom előre lelőni a poént, de valóban értek furcsa élmények. Viszont közel sem csak negatívumokat tudok mesélni, férfiként próbálkozva sem.
Első benyomás: az online társkeresés tényleg praktikus
Amikor gondolkodtam, hogy vajon hol és mikor kellene ismerkedni, gyorsan beláttam, hogy teljesen jogos a fiatalok részéről, hogy az internet az elsődleges választás. Egyszerűen lélegezni nincs ideje az embernek a hétköznapokban, nemhogy aktívan keresni a másik nem társaságát.
Arról nem is beszélve, hogy vajon hány próbálkozásból lehet valami ténylegesen, főleg az én korosztályomban, ahol az épkézláb potenciális jelöltek 80%-a foglalt. A szinglik nagy része pedig… nos, mondjuk úgy, hogy okkal szinglik. Elég elenyésző azok aránya, akik normálisak, csak egyszerűen nem volt szerencséjük. És mennyi az esély arra, hogy majd pont beléjük futok a metrón?
A randiappok elég sok problémás pontra jelentenek megoldást:
mindenki ismerkedni van ott, tehát a foglaltak eleve kiesnek
nagyobb a merítés, hiszen az app feldob olyanokat is, akikkel nem találkoznék soha
eleve kiszűrhetem azokat, akik valamiért nem jöhetnek szóba
idő- és költséghatékony megoldás: randiig már eleve csak kölcsönös szimpátia esetén jutunk
nem feltétlenül kell rá külön időt szánni, munka után, otthon, akár vacsifőzés közben is lehet tinderezni.
El sem hittem, egy átlagos csütörtök este, amikor amúgy az égvilágon semmi nem történne velem, pörgött az ismerkedés a Tinderen. Mi ez, ha nem hatékonyság?
A Tinderrel kapcsolatos véleményem sötét oldala
Az előnyök tehát adottak. Persze ott vannak a hátrányok is: a komolytalan emberek, a személytelenség, az átverés lehetősége stb. Volt is egyébként néhány ilyen tapasztalatom, rengeteg kamuképpel ismerkedő van (valószínű, hogy ezek közül jó néhány nem is nő – ezt elég sokszor éreztem néhány üzenetváltás után, ilyenkor megszakítottam az ismerkedést), sokan csak szórakoznak, hazudnak magukról, vagy éppen nem is akarnak találkozni.
Voltak kellemetlen randijaim is:
1-2 hétnyi beszélgetés után eljutottunk a hölggyel az első randiig, és hát már az első pillanatban ért némi sokk: a Tinderes fotóján ő volt ugyan, de minimum 10 évvel fiatalabb kiadásban, úgy 15-20 kiló mínusszal. Ez még a kisebbik gond lett volna, de valahogy a humorérzéke se nagyon csillant meg személyesen, alig tudtam belőle kerek mondatokat kihúzni, nagyon kínos és nyögvenyelős volt az egész randi. Amikor pedig később őszintén megírtam neki, hogy nem szeretném folytatni az ismerkedést, megsértődött, és mindenféle szemétládának elhordott.
Előfordult, hogy a hölgy egyszerűen nem jött el a randira. Se egy üzenet, se egy hívás, amikor pedig érdeklődtem, hogy számíthatok-e a megjelenésére, egyszerűen letiltott.
Egy harmadik féle negatív tapasztalat, hogy a nők a végtelenségig húznák a randi lehetőségét. Értem, hogy van ebben részükről némi biztonsági kockázat, és én sem azzal indítottam egyből, hogy találkozzunk, de azért néhány hétnyi beszélgetés után ne legyen már ördögtől való egy randikérés…
A rend kedvéért azért hozzáteszem, hogy voltak vállalható randijaim is, ahol jól éreztem magam – más kérdés, hogy a partnerem esetleg nem érezte annyira a kémiát, vagy a második randi már nem sikerült olyan jól, esetleg más gyorsabban célba ért, mint én. De ezek mindig benne vannak a pakliban.
Átlagos férfiként is van esély
Nos, igen. Brutálisan sok férfi van a Tinderen, és ehhez képest viszonylag kevés nő. Láttam én is, hogy arányaiban elég kevés jobbra húzásom talált viszonzásra, de azért volt match (és itt megjegyezném, hogy nem húztam jobbra minden nőnemű egyedet, csak olyanokat, akikkel tényleg el tudtam volna képzelni egy kellemesebb randit).
Lehet, hogy az idősebb korosztálynál egyébként ez egy fokkal jobban működik: mi, 40 fölöttiek, talán nem érezzük annyira webáruházban magunkat, mint a fiatalok. Nem csak a tökéleteset tudjuk magunknak elképzelni, kicsit toleránsabbak vagyunk a hibákat illetően, így egy átlagos férfinak is van esélye matchelni.
Szóval igen, a nők jobb helyzetben vannak a Tinderen, de még mindig jobbak az esélyek a randiappon, mint reggel a villamosmegállóban.
És hogy lett-e kapcsolatom…?
Ha valami csöpögős love storyt vártál a végére, csalódnod kell: most is egyedül vagyok. De voltak kisebb-nagyobb sikereim azért a Tinderen, többször is összejött valami, csak hát nem bizonyultak tartósnak. Ezt nem gondolnám a Tinder hibájának: ha személyesen jössz össze valakivel, akkor is benne van a pakliban, hogy csak néhány hétig/hónapig tart a dolog.
Az összesített véleményem a Tinderről így végülis pozitív, és még nem ábrándultam ki annyira az egészből, hogy feladjam. Határozottan azt gondolom, hogy van értelme ennek adni egy esélyt akkor is, ha az ember már nem huszonéves.”
Az online társkeresés tehát nem csak a húszéveseké – 40 fölöttiek is bőven próbálkozhatnak sikerrel.
Ne felejtsük el azonban, hogy mennyi minden múlik az első benyomáson, ami a Tinderen a jó fotókat jelenti!
Ha szeretnél a legjobb esélyekkel indulni, fordulj hozzánk profi Tinder fotókért!